Munkahelyi problémák miatt ki kellett utazzak Nèmetországba.
Életemben először repültem így kissè félve indultam neki az útazásnak.
Tudni kell rólam egy kis sima hintán is rosszul leszek a szédüléstől.
Eljött az utazás napja. Vonattal fel Ferihegyre. Becsekkolás. Biztonsági ellenőrzés. Természetesen a vamzergép vísit a bennem lévő protézisek miatt.Elmondtam nekik, hogy két csipőprotézisem van.Jött az ilyenkor szokásos válasz kérdés, Ilyen fiatalon?
Szétszedtek ettöl függetlenül igencsak..
Eljött az idő lehet megkeresni a kaput felszállni a gépre.
Nagy gomboccal a torkomban és a gyomromban felszálltam a gépre. Hála égnek fönököm ablak mellé csekkolt be nekem online.
Amennyire féltem a repüléstől annyira megszerettem. Kiléptem a komfort zónámból és imádtam.
Mindenkinek azt ajánlom aki tart a repüléstől , de anyagilag megengedheti magának próbálja ki fantasztikus èrzès és látvány.
A kint eltöltött ídő alatt rá voltam kényszerülve, hogy elhanyagolt angol tudásom levegyem a polcról és leporóljam.
Haza érve kérdéses volt, hogy meg marad-e a munkahelyem és vele együtt az albérlet amiben lakom illetve az életvitelem.
Az elmúlt 3 hetem arról szólt, hogy bizonyítottam megállom a helyem a munkahelyemen.
Hétvégére szépen kitisztult a jövőképem. Lenyugodtam újból tudtam előre tervezni. nem szoktam nagyon előre tervezni max pár hónappal.
Munkahelyem megmaradt, kisebb változtatásokkal aminek örültem is.
Vasárnap Robi barátommal elmentünk szokásos körútunkra. Tesco Lidl és hasonló kis körút.
Haza èrve a szokásos módon kiszálltam az autóból de mire beértem a lakáshoz ami kb 10 méter egyre nehezebben esett járnom. Azt gondoltam tutti megint meghuzodott valamelyik izom.
Lefürödtem bekenytem izomlazítókrémmel megittam egy flektort lefeküdtem aludni.
Reggel már a wcig alig tudtam kimenni. Bajban voltam mert mennem kellett a fogklinikára.Végzős fogorvoshallgatók csinálják a fogam így mennem kell mindenképp.
Keresztfiam Anyukájára írtam rá, hogy baj van betud-e vinni a fogklinikára.
Persze egyből jött. A kocsihoz kis szenvedéssel,de kijutottam. Hozott mankókat mert Apukáját pont akkor műtöttèk és vitte volna neki.De én kaptam meg mert annélkül nem tudtam közlekedni.
Mikor végeztem a fogklinikán elmentem inkább elcsoszogtam a háziorvoshoz. Aki egyből beutalt az SBO ra. Tamás barátom jött értem vitt be kocsival mert akkor már kínszenvedés volt minden lépés.
Gyorsan bejutottam. Gyors röntgen.
Feküdtem a röntgengép alatt. Az agyam pörgött tudtam, hogy nagy a baj. Sokszor fájt a lábam de ennyire még soha. Nagy mély levegőket vettem. Éreztem a könnycseppet a szemem sarkában.
Magamban suttogtam. Attila csak lélegezz!! Mély levegő!!
Asszisztensnő kijön :
Attila sajnos kell csinálnunk még más szögből is ! ugyan ez volt mikor kiderült a legelején.
Attila kettètört a protézise a bal lábában. Elég furcsa mert általában a csont szokott széttörni.
Csinálunl mellkasröntgent is mert ezt műteni fogják s ne kelljen újból megszenvedtetni.
Lélekben elkezdtem felkészülni , hogy lehet pár óra ès műtenek.
Vért vettek, kaptam fájdalom csillapító infuziót. Az ügyeletes orvost ismerem nagyon rendes volt.
Ő függetlenül attól, hogy ismerjük egymást vannak közös barátaink más betegekkel is ilyen rendes volt.
Oda jött elmondta, hogy most várjuk az ortopèd orvost de valószínű haza fognak küldeni.sajnos nincs hely sehol
Megérkezett az Ortopéd orvos. Ismertem mert aki műtött Prof annak jobb keze volt.
Oda jött elmondta , hogy műteni kell, de nem tudnak most befektetni mert nincs hely illetve nincs raktáron ilyen protézis.
De hát nagyon fáj rá sem állhatok. Egyedül lakom...
Sajnos akkor sem tudnak befektetni.
Haza jöttem Anyumhoz. Ő sem tud segíteni annyira de legalább ha kell valami ide tudja hozni.
Tegnap háziorvosom újabb próbát tett. Hívott betegszállítókat és írt egy szèp beutalót amiben leírta, hogy az itthoni ápolásom nem kivitelezhető a megfelelő mértèkben.
2 órát voltam a folyósón. Újból vérvétel .( itt elkezdtem bizakodni lehet felvesznek mégis)
Behívtak majd közölték nov.17. én jöjjek kontrollra majd akkor megmondják hogyan tovább.
Mehetek haza...
Mire haza értem ès nagy nehezen ágyba kerültem úgy éreztem magam mint aki legurult egy Hegy oldalán.
Minden apró mozdulat fájt.
Alapjáraton is fáj a lábam nagyon most de időnként még pluszba hatalmas görcs rántja össze az izmokat ilyenkor úgy érzem mintha rántana a lábamon valaki...
Itt az ágyban feküdve van időm gondolkodni eszembe jut az az ídőszak amikor berakták a protéziseket. Akkor könnyebb volt itt volt Szilvike aki nagyon sok erőt adott. Egymást motiváltuk.
Most se fogom feladni küzdök probálom nem elhagyni magamat. egyre kevesebb fájdalomcsillapítót veszek be mert utálom a contramalt mikor kimegy a hatása. Szédülés hányinger.
Az izmok a lábamban írtó feszesek. Izomlazítót nem használhatok mert most ezek a feszes izmok tartják a helyèn a törött protézist.
Az jobban fáj, hogy beteg idős Anyumat és barátaimat terhelem ezzel. Nem szeretek korházba lenni, de ha felvettek volna osztályra akkor nem kellene Anyumat terhelni. őt is rákkal műtötték most jól van de csak 73 éves beteg asszony és most a nyakába szakadtam én is . Tudom Anya ès az Anyák Hősök nem teher neki de nekem az!! Nagy teher !Soha nem akartam másra rakni a bajom de most kénytelen vagyok.
Kiléptem a komfort zónámból. Ezzel is , hogy segítséget kérek mert most ez kell a gyógyulásomhoz
Mindemelett el vagyok keseredve, 2016 ban törött csipőprotézissel nem veszik fel az embert osztályra. Oldja meg otthon ahogy tudja...
Jól esett a sok megkeresés a sok segítség felajánlás amit tőletek kaptam.
Köszönöm mindenkinek a segítséget Timièknek a kacsát a kerekesszéket. Tamásnak, hogy minden nap itt van naponta többször hív.
Tudjátok bennem van a fèlelem, hogy nem tudják megcsinálni és kerekesszékbe kényszerülök de nem erre gondolok. Tisztában lenni a félelmeinkkel ismeni azt arra kell, hogy legyőzzük.
Félek de tudom, hogy vannak emberek akikre számíthatok és így a félelem már nem tud erőt venni rajtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése