A magány fogságában

Mi férfiak igyekszünk azt mutatni, hogy erősek vagyunk. Legtöbbünk nem mer beszélni őszintén az érzéseiről félve attól, hogy nem fogják Őket férfinak tekinteni. Nagyon sokszor megkaptam már azt, hogy nem vagyok férfias, csak mert őszintén felvállaltam érzéseimet, és nem csak felvállaltam ki is mondtam.  Ahhoz, hogy erősek legyünk, ismernünk kell a gyengeséget is. Mindenkiben benne van az erő és a gyengeség is egyszerre. Vannak, napok mikor úgy érzem magam, mint egy oroszlán, aki uralja a szavannát nincs vetélytársa és van, hogy pillangónak érzem magam, aki egy forró nyári napon egyszer csak hirtelen egy nyári záporban találja magát s igyekszik, túlélni igyekszik valami fedezékbe húzódni. Véleményem szerint ahhoz, hogy egy férfi erős legyen, kell, mellé egy Nő kell mellé egy Nő aki bástyaként áll mellette.

Mi férfiak nem igen valljuk be mások előtt legfőképp egy Nő előtt, hogy sokszor mi is gyengének érezzük magunkat. Megakarunk felelni annak a hamis képnek, hogy a Férfi testesíti meg az erőt. Mindent megteszünk azért, hogy erősnek lássanak bennünket a férfitársaink is, de leginkább a Nők.

Elég sok mindenen keresztülmentem műtétek, nagy Szerelmem elvesztése, amivel erősödtem és gyengültem is egyszerre. Furcsa kettőség ez, de megtanított sok mindenre. Gyengeségeinkből sokat tanulhatunk, ha nem negatív dolognak éljük meg.

Műtéteim után nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettem volna. Sokszor még mostanában is utálom a lábaim, utálom, hogy nem úgy működnek, ahogy én szeretném, de megtanított értékelni a mások számára aprónak tűnő dolgokat felvenni valami leejtett dolgokat a földről, vagy épp felhúzni a zoknit a lábamra. Vagy csak egyszerűen eljutni A pontból B–be,

Az egészséges embereknek jelentéktelennek tűnnek ezek az élethelyzetek. A műtétek előtt nekem is annak tűntek.

Beletelt nem kis időbe mire elfogadtam ezt az állapotot, de párkapcsolat keresés szempontjából mai napig nem tudom elfogadni vagy is inkább haragszom erre a gyengeségemre, erre a testi gyengeségemre. Ugyanakkor ennek gyengeségemnek köszönhetem, hogy megerősödtem néhány mentális dologban. Megtanított sok mindenre. Elfogadóbb lettem másokkal szemben, megtanított értékelni dolgokat az életben. Megerősítette az akaraterőmet.

Soha nem kértem sehol, hogy e testi-gyengeségem miatt előnyben részesüljek nem hagytam, hogy kivételezzenek velem munkahelyemen. Több-kevesebb sikerrel próbálok példaértékű lenni. Meg akarom mutatni mindenkinek, ha nekem, megy - megy neked is. Ez a testi-gyengeségem, amiből az élet bizonyos részein erőt tudok kovácsolni hátrányba is lök. Erőt tudok kovácsolni munkahelyemen, de hátrányban, vagyok párkapcsolati szinten. A Nő egy erős férfit keres a férfit, aki megvédi, oltalmazza s ezt első kőrben a külsőségekre alapozza, az első benyomásra én ebbe nem férek bele és ez által máris hátrányból indulok.

Első körben természetesen én is a külsőségek alapján próbálok választani társat magam mellé ezt valahogy belénk kódolták. Mozgás-sérült emberként nem érzem magam sem rosszabbnak sem jobbnak magam egy egészségessel szemben. Ugyan ez nem mindig mondható el sajnos egészséges embertársaimról. Sokszor volt részem negatív élményekben, ami szintén erősített pozitívan is. Sokszor nevettek rajtam sokszor hallottam hol halkan, hol gúnyosan hangosan hogy nézd azt a sántát. Eleinte nagyon megviselt, de idővel megtanított kezelni az ilyen helyzeteket és ezzel akaratukon kívül is ezek az emberek megerősítettek.

Megtanultam, hogy nem minden esetben kell, foglalkozzak, azzal ki mit gondol rólam. Teljes egészében nem tudjuk és nem is kell kizárnunk más ember véleményét, legyen az építő vagy romboló hatású. Meg kell, tudjuk tanulni kiszűrni, hogy elraktározzuk vagy dobjuk ki a kukába.

Tudod ahhoz, hogy tovább tudj lépni gyengeségeiden el kell fogadnod és rá kell jöjj hogyan tudsz a gyengeségedből erőt meríteni. Minden negatív érzésben, cselekedetben ott van pozitív és minden pozitív érzésben, cselekedetben ott van a negatív is. A magányon kívül tudom kezelni a negatív hatásokat.
A magány az amivel nem bírok el. A magány az, ami rabul ejt. A magány súlyát tudom egyre nehezebben viselni. ez az egy érzés, amit nem tudok elviselni.

Mindenki attól retteg, hogy magányos lesz. Mindenki attól fél egyedül lesz. Vannak, akik azt mondják, szeretnek egyedül lenni, de szerintem ezek az emberek, amikor este lefekszenek az ágyba ugyan úgy vágynak valaki közelségére érintésére, mint én. A szexualitás hiányát az ember tudja kezelni, de a meghitt, pillantok hiányát nem azok hiánya napról napra egyre jobban és jobban beleégnek az ember lelkébe.

Számomra a magány a legpusztítóbb. Észrevétlenül lerombol bennünk mindent. Az idő elteltével egyre jobban űzi ki belőlünk a hitet, hogy értékes emberek vagyunk, és ha ezt engedjük, akkor egyre jobban csökken az esélye annak, hogy a Nő meglássa bennünk a védelmező férfit, akit keres. Így kerít rabságba a magány csendben észrevétlenül, mint mikor az oroszlán becserkészi prédáját.

Éppen ezért tartok magamnak romantikus pillanatokat igaz egymagamnak igaz valahol ezzel becsapom a lelkemet, de ahhoz, hogy túléljem ezt a válságos rabságot meg kell, tegyem. Ezzel erősítem a lelkem, hogy lelkem által megerősödjek én magam is , hogy a Nő észre vegyen, és ha észre vesz és elfogad, akkor a magány, ami rabul ejti lelkemet legyőzetett és tovaszáll.

Akkor oldalamon a Nővel újra büszkén uraljuk a Szavannát.