A magány fogságában

Mi férfiak igyekszünk azt mutatni, hogy erősek vagyunk. Legtöbbünk nem mer beszélni őszintén az érzéseiről félve attól, hogy nem fogják Őket férfinak tekinteni. Nagyon sokszor megkaptam már azt, hogy nem vagyok férfias, csak mert őszintén felvállaltam érzéseimet, és nem csak felvállaltam ki is mondtam.  Ahhoz, hogy erősek legyünk, ismernünk kell a gyengeséget is. Mindenkiben benne van az erő és a gyengeség is egyszerre. Vannak, napok mikor úgy érzem magam, mint egy oroszlán, aki uralja a szavannát nincs vetélytársa és van, hogy pillangónak érzem magam, aki egy forró nyári napon egyszer csak hirtelen egy nyári záporban találja magát s igyekszik, túlélni igyekszik valami fedezékbe húzódni. Véleményem szerint ahhoz, hogy egy férfi erős legyen, kell, mellé egy Nő kell mellé egy Nő aki bástyaként áll mellette.

Mi férfiak nem igen valljuk be mások előtt legfőképp egy Nő előtt, hogy sokszor mi is gyengének érezzük magunkat. Megakarunk felelni annak a hamis képnek, hogy a Férfi testesíti meg az erőt. Mindent megteszünk azért, hogy erősnek lássanak bennünket a férfitársaink is, de leginkább a Nők.

Elég sok mindenen keresztülmentem műtétek, nagy Szerelmem elvesztése, amivel erősödtem és gyengültem is egyszerre. Furcsa kettőség ez, de megtanított sok mindenre. Gyengeségeinkből sokat tanulhatunk, ha nem negatív dolognak éljük meg.

Műtéteim után nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettem volna. Sokszor még mostanában is utálom a lábaim, utálom, hogy nem úgy működnek, ahogy én szeretném, de megtanított értékelni a mások számára aprónak tűnő dolgokat felvenni valami leejtett dolgokat a földről, vagy épp felhúzni a zoknit a lábamra. Vagy csak egyszerűen eljutni A pontból B–be,

Az egészséges embereknek jelentéktelennek tűnnek ezek az élethelyzetek. A műtétek előtt nekem is annak tűntek.

Beletelt nem kis időbe mire elfogadtam ezt az állapotot, de párkapcsolat keresés szempontjából mai napig nem tudom elfogadni vagy is inkább haragszom erre a gyengeségemre, erre a testi gyengeségemre. Ugyanakkor ennek gyengeségemnek köszönhetem, hogy megerősödtem néhány mentális dologban. Megtanított sok mindenre. Elfogadóbb lettem másokkal szemben, megtanított értékelni dolgokat az életben. Megerősítette az akaraterőmet.

Soha nem kértem sehol, hogy e testi-gyengeségem miatt előnyben részesüljek nem hagytam, hogy kivételezzenek velem munkahelyemen. Több-kevesebb sikerrel próbálok példaértékű lenni. Meg akarom mutatni mindenkinek, ha nekem, megy - megy neked is. Ez a testi-gyengeségem, amiből az élet bizonyos részein erőt tudok kovácsolni hátrányba is lök. Erőt tudok kovácsolni munkahelyemen, de hátrányban, vagyok párkapcsolati szinten. A Nő egy erős férfit keres a férfit, aki megvédi, oltalmazza s ezt első kőrben a külsőségekre alapozza, az első benyomásra én ebbe nem férek bele és ez által máris hátrányból indulok.

Első körben természetesen én is a külsőségek alapján próbálok választani társat magam mellé ezt valahogy belénk kódolták. Mozgás-sérült emberként nem érzem magam sem rosszabbnak sem jobbnak magam egy egészségessel szemben. Ugyan ez nem mindig mondható el sajnos egészséges embertársaimról. Sokszor volt részem negatív élményekben, ami szintén erősített pozitívan is. Sokszor nevettek rajtam sokszor hallottam hol halkan, hol gúnyosan hangosan hogy nézd azt a sántát. Eleinte nagyon megviselt, de idővel megtanított kezelni az ilyen helyzeteket és ezzel akaratukon kívül is ezek az emberek megerősítettek.

Megtanultam, hogy nem minden esetben kell, foglalkozzak, azzal ki mit gondol rólam. Teljes egészében nem tudjuk és nem is kell kizárnunk más ember véleményét, legyen az építő vagy romboló hatású. Meg kell, tudjuk tanulni kiszűrni, hogy elraktározzuk vagy dobjuk ki a kukába.

Tudod ahhoz, hogy tovább tudj lépni gyengeségeiden el kell fogadnod és rá kell jöjj hogyan tudsz a gyengeségedből erőt meríteni. Minden negatív érzésben, cselekedetben ott van pozitív és minden pozitív érzésben, cselekedetben ott van a negatív is. A magányon kívül tudom kezelni a negatív hatásokat.
A magány az amivel nem bírok el. A magány az, ami rabul ejt. A magány súlyát tudom egyre nehezebben viselni. ez az egy érzés, amit nem tudok elviselni.

Mindenki attól retteg, hogy magányos lesz. Mindenki attól fél egyedül lesz. Vannak, akik azt mondják, szeretnek egyedül lenni, de szerintem ezek az emberek, amikor este lefekszenek az ágyba ugyan úgy vágynak valaki közelségére érintésére, mint én. A szexualitás hiányát az ember tudja kezelni, de a meghitt, pillantok hiányát nem azok hiánya napról napra egyre jobban és jobban beleégnek az ember lelkébe.

Számomra a magány a legpusztítóbb. Észrevétlenül lerombol bennünk mindent. Az idő elteltével egyre jobban űzi ki belőlünk a hitet, hogy értékes emberek vagyunk, és ha ezt engedjük, akkor egyre jobban csökken az esélye annak, hogy a Nő meglássa bennünk a védelmező férfit, akit keres. Így kerít rabságba a magány csendben észrevétlenül, mint mikor az oroszlán becserkészi prédáját.

Éppen ezért tartok magamnak romantikus pillanatokat igaz egymagamnak igaz valahol ezzel becsapom a lelkemet, de ahhoz, hogy túléljem ezt a válságos rabságot meg kell, tegyem. Ezzel erősítem a lelkem, hogy lelkem által megerősödjek én magam is , hogy a Nő észre vegyen, és ha észre vesz és elfogad, akkor a magány, ami rabul ejti lelkemet legyőzetett és tovaszáll.

Akkor oldalamon a Nővel újra büszkén uraljuk a Szavannát.

close to Nirvan

Reggel mikor felébredtem rá kellett jöjjek, hogy a percekkel ezelőtti képek csak az álmom része volt.

Ismét egyedül ébredtem beszűrődtek a körúton elhaladó autók hangjai hallatszott, ahogy mozgolódásomra az ágy nyikorogni kezdett s e nyikorgás olyannyira a lelkembe hatolt mintha egy kés döftek volna belém. A combomban az izomszokásos reggeli komiszsággal nem akarta azt tenni mit az agyam parancsolt neki. Elfordítottam a fejem jobbra, egy üres párna látványa fogad egy takaróval rajta. Megfogom a takarót kihajtom, hosszú csőformába magamhoz húzom és átölelem. Szükségem van reggel egy ölelésre, hogy valakit megöleljek, mèg jó, hogy van az a rossz szokásom, hogy 2 személyre ágyazom, pedig egyedül vagyok.

Az elektromos illatosító befulyása töri meg a csendet illattal tölti meg a szobát, ideje kikelni az ágyból el kell kezdeni a napot. Várod a hangot, hogy valaki azt mondja, Keljél drágám, mert elkésel ..... De ráeszmélsz a valóságra, hogy 635. Nap elteltével is egyedül ébredtél és bármennyire is erősnek látnak, erősnek érzed magad ilyenkor olyan, vagy mint egy pillangó. A pillangó, aki utolsó reinkarnációját tölti a földön és hamarosan a Nirvána várja. A pillangó, aki a bábból gyönyörűvé nőtte ki magát mèg is törékeny.

Fekszel ott az ágyban egyedül és megkérdezed magadtól és a fentiektől, mégis mi a francért ébredtem fel? Mi a célod Istenem velem. Adtál magam mellè valakit utána elvetted! Darabokra zúzva hitemet, és hitemmel együtt a lelkemet. Majd mikor visszaépítettem a Hitem újból adtál mellém valakit majd ismét úgy alakítottad, hogy ne együtt szárnyaljon velem. Megtépázva pillangó szárnyaim repültem tovább. Hatalmas esőcseppek csapkodták szárnyaim, ami nem csak a lelkemen, de testemen is nyomott hagyott. Én csak repültem tovább félszegen fáradtan, de éreztem, hogy van még erőm. Semmilyen vihar nem tud meggátolni abban, hogy az utamat járjam repülve, szárnyalva

Kikelve az ágyból napi rutinná vált mozdulatokkal beszálltam a tus alá. Élveztem, ahogy a vízcseppek arcomat érik vissza emlékeztetett álmomra.

Elindultam dolgozni. Ezt szeretem a hajnali kelésben az utcák még üresek csak a néha látni egy elsurranó autót. Elmennek mellettünk az ismeretlen ismerős arcok, akikkel minden reggel találkozzunk. Szinte robotpilóta módjára eljutok a munkahelyemre.

Itt vagyok ebben az inger szegèny környezetben. Mindenhol rácsok szögesdrót. Be van csomagolva az épület, mint karácsonykor az ajándék. a szögesdrót, mint kék, és rózsaszín masni a dobozon. Próbálom szépnek látni a helyet, addig sem otthon vagyok. Mikor itt vagyok nincs időm gondolkozni a magányomon, a magányon, ami felemèszt .

Erős vagyok, meg tudom csinálni ezt a napot is anélkül, hogy esőcsepp áztatta szárnyaim befolyásolják a napomat. Várom màr hogy felpörögjek és csináljam azt, ami a feladatom a munka terén, mert az el tudja terelni a gondolataimat.

Kilépve a cég kapuján végig gondolom vajon milyen fizikai dolgokra van szükségem. Lassú nehéz léptekkel elindulok haza. Útközben bevásárolok. Mire a házhoz érek, szárnyaim már megint csak nem azt teszik, amit én akarok, hogy tegyenek. Erőtlenek, és nehezek.

Belépve az ajtón megszólalnék, hogy szia, drágám-megjöttem, de tudom hiába is lenne, senki nem válaszol.

Belépve a szobába rutinszerűen bekapcsolom a gépet, amíg a gép működőképes állapotba kerül, csinálok, egy pohár teát elindítom épp aktuális kedvencemet egy jó kis chillout ambient mixemet. Még a tea fő ellenőrzöm telefonomat ki az, aki írt. Hála mindig van, aki ír jól esik, mikor látom, hogy valaki gondolt rám. Van 2 lány ismerősöm, akikkel sokat beszélgetek. Tartalmas, beszélgetések ezek nem felszínesek szeretem Őket igazi emberi szeretettel. Fiatalok csinosak nyitottak nem rontotta meg őket a világ mocska. Nem ismerik még egymást, de valami összeköti őket egymással rajtam keresztül. Nem olyan rég lettek pillangó Kisasszonyok színes szárnyaik tündökölnek, a napfényben úton vannak afelé, hogy hamarosan beragyogják, az eget beragyogják egész univerzumot.

Lehet, ha fiatalabb lennék, amikor még szárnyaim nem voltak viseltesek akkor én is velük szárnyalnék még jobban az is lehet egymás mellett szárnyalnánk. Mostanában mellém repülnek, lelassítanak kicsit kisugárzásuk betöltik, a teret és akkor felhőtlenül együtt szárnyalok velük hol egyikkel, hol másikkal majd hagyom őket tovaszállni s én megpihenek, egy kerítés tetején vagy épp rászállok egy szép virágra, amelyen megpihenek.

Èrzem a tea finom illatát. Átmelegíti, kezem leülök a géphez a forró teát kortyolgatva átnézem netes szociálishálómat email ellenőrzés megint a szokásos napi rutin.

Az ablakon kinézve látom, ahogy a nap nyugovóra tér. Irány a fürdő. Fürdősó beleszórva. A fürdősó lassan pirosra festi a vizet. Itt a romantikus fürdőzés ideje, még ha egyedül is vagy. A gyertyák kád szélén. a víz piros fehér hab úszik a tetején . Egy  Nő biztos romantikusnak találná. Kitöltök, egy pohár bort befekszem a kádba és halk zene mellett a bort kortyolgatva àtélem ezt a romantikus estét egyedül. Feláldozom magam a romantika oltáràn.

Az ágyban befeküdve gyors eszme cserébe kezdek a lányokkal, akik mindig szakítanak időt részemre és ez fontos megmutatja, van akinek számitok. Van olyan ember, aki nem a szárnyaszegett megtépázott pillangót látja bennem.

Lassan visszatérek az álmomba ahol minden olyan, mint a vihar előtt volt, ahol szárnyalok olyan gyorsan, mint rég ahol mellettem szárnyal a Nő. Szabadon fájdalmak nélkül hangosan nevetve. Együtt szárnyalunk szárnyaink összeérnek, boldogok vagyunk a reinkarnáció utolsó állomására érkeztünk, elértük a teljes reinkarnációt boldogan szárnyalunk a Nirvána felé, majd éles sípolás szakítja meg szárnyalásunk. Kinyitom, a szemem jobbra fordulok a párna üres.........