close to Nirvan

Reggel mikor felébredtem rá kellett jöjjek, hogy a percekkel ezelőtti képek csak az álmom része volt.

Ismét egyedül ébredtem beszűrődtek a körúton elhaladó autók hangjai hallatszott, ahogy mozgolódásomra az ágy nyikorogni kezdett s e nyikorgás olyannyira a lelkembe hatolt mintha egy kés döftek volna belém. A combomban az izomszokásos reggeli komiszsággal nem akarta azt tenni mit az agyam parancsolt neki. Elfordítottam a fejem jobbra, egy üres párna látványa fogad egy takaróval rajta. Megfogom a takarót kihajtom, hosszú csőformába magamhoz húzom és átölelem. Szükségem van reggel egy ölelésre, hogy valakit megöleljek, mèg jó, hogy van az a rossz szokásom, hogy 2 személyre ágyazom, pedig egyedül vagyok.

Az elektromos illatosító befulyása töri meg a csendet illattal tölti meg a szobát, ideje kikelni az ágyból el kell kezdeni a napot. Várod a hangot, hogy valaki azt mondja, Keljél drágám, mert elkésel ..... De ráeszmélsz a valóságra, hogy 635. Nap elteltével is egyedül ébredtél és bármennyire is erősnek látnak, erősnek érzed magad ilyenkor olyan, vagy mint egy pillangó. A pillangó, aki utolsó reinkarnációját tölti a földön és hamarosan a Nirvána várja. A pillangó, aki a bábból gyönyörűvé nőtte ki magát mèg is törékeny.

Fekszel ott az ágyban egyedül és megkérdezed magadtól és a fentiektől, mégis mi a francért ébredtem fel? Mi a célod Istenem velem. Adtál magam mellè valakit utána elvetted! Darabokra zúzva hitemet, és hitemmel együtt a lelkemet. Majd mikor visszaépítettem a Hitem újból adtál mellém valakit majd ismét úgy alakítottad, hogy ne együtt szárnyaljon velem. Megtépázva pillangó szárnyaim repültem tovább. Hatalmas esőcseppek csapkodták szárnyaim, ami nem csak a lelkemen, de testemen is nyomott hagyott. Én csak repültem tovább félszegen fáradtan, de éreztem, hogy van még erőm. Semmilyen vihar nem tud meggátolni abban, hogy az utamat járjam repülve, szárnyalva

Kikelve az ágyból napi rutinná vált mozdulatokkal beszálltam a tus alá. Élveztem, ahogy a vízcseppek arcomat érik vissza emlékeztetett álmomra.

Elindultam dolgozni. Ezt szeretem a hajnali kelésben az utcák még üresek csak a néha látni egy elsurranó autót. Elmennek mellettünk az ismeretlen ismerős arcok, akikkel minden reggel találkozzunk. Szinte robotpilóta módjára eljutok a munkahelyemre.

Itt vagyok ebben az inger szegèny környezetben. Mindenhol rácsok szögesdrót. Be van csomagolva az épület, mint karácsonykor az ajándék. a szögesdrót, mint kék, és rózsaszín masni a dobozon. Próbálom szépnek látni a helyet, addig sem otthon vagyok. Mikor itt vagyok nincs időm gondolkozni a magányomon, a magányon, ami felemèszt .

Erős vagyok, meg tudom csinálni ezt a napot is anélkül, hogy esőcsepp áztatta szárnyaim befolyásolják a napomat. Várom màr hogy felpörögjek és csináljam azt, ami a feladatom a munka terén, mert az el tudja terelni a gondolataimat.

Kilépve a cég kapuján végig gondolom vajon milyen fizikai dolgokra van szükségem. Lassú nehéz léptekkel elindulok haza. Útközben bevásárolok. Mire a házhoz érek, szárnyaim már megint csak nem azt teszik, amit én akarok, hogy tegyenek. Erőtlenek, és nehezek.

Belépve az ajtón megszólalnék, hogy szia, drágám-megjöttem, de tudom hiába is lenne, senki nem válaszol.

Belépve a szobába rutinszerűen bekapcsolom a gépet, amíg a gép működőképes állapotba kerül, csinálok, egy pohár teát elindítom épp aktuális kedvencemet egy jó kis chillout ambient mixemet. Még a tea fő ellenőrzöm telefonomat ki az, aki írt. Hála mindig van, aki ír jól esik, mikor látom, hogy valaki gondolt rám. Van 2 lány ismerősöm, akikkel sokat beszélgetek. Tartalmas, beszélgetések ezek nem felszínesek szeretem Őket igazi emberi szeretettel. Fiatalok csinosak nyitottak nem rontotta meg őket a világ mocska. Nem ismerik még egymást, de valami összeköti őket egymással rajtam keresztül. Nem olyan rég lettek pillangó Kisasszonyok színes szárnyaik tündökölnek, a napfényben úton vannak afelé, hogy hamarosan beragyogják, az eget beragyogják egész univerzumot.

Lehet, ha fiatalabb lennék, amikor még szárnyaim nem voltak viseltesek akkor én is velük szárnyalnék még jobban az is lehet egymás mellett szárnyalnánk. Mostanában mellém repülnek, lelassítanak kicsit kisugárzásuk betöltik, a teret és akkor felhőtlenül együtt szárnyalok velük hol egyikkel, hol másikkal majd hagyom őket tovaszállni s én megpihenek, egy kerítés tetején vagy épp rászállok egy szép virágra, amelyen megpihenek.

Èrzem a tea finom illatát. Átmelegíti, kezem leülök a géphez a forró teát kortyolgatva átnézem netes szociálishálómat email ellenőrzés megint a szokásos napi rutin.

Az ablakon kinézve látom, ahogy a nap nyugovóra tér. Irány a fürdő. Fürdősó beleszórva. A fürdősó lassan pirosra festi a vizet. Itt a romantikus fürdőzés ideje, még ha egyedül is vagy. A gyertyák kád szélén. a víz piros fehér hab úszik a tetején . Egy  Nő biztos romantikusnak találná. Kitöltök, egy pohár bort befekszem a kádba és halk zene mellett a bort kortyolgatva àtélem ezt a romantikus estét egyedül. Feláldozom magam a romantika oltáràn.

Az ágyban befeküdve gyors eszme cserébe kezdek a lányokkal, akik mindig szakítanak időt részemre és ez fontos megmutatja, van akinek számitok. Van olyan ember, aki nem a szárnyaszegett megtépázott pillangót látja bennem.

Lassan visszatérek az álmomba ahol minden olyan, mint a vihar előtt volt, ahol szárnyalok olyan gyorsan, mint rég ahol mellettem szárnyal a Nő. Szabadon fájdalmak nélkül hangosan nevetve. Együtt szárnyalunk szárnyaink összeérnek, boldogok vagyunk a reinkarnáció utolsó állomására érkeztünk, elértük a teljes reinkarnációt boldogan szárnyalunk a Nirvána felé, majd éles sípolás szakítja meg szárnyalásunk. Kinyitom, a szemem jobbra fordulok a párna üres.........