Time is slowly running

A klinikán amíg bent feküdtem három  szobatársam volt. Az első napokat egy aradi fiú társaságában töltöttem. 22 éves srác focista , néptáncos. Keresztszallag műtétje volt. Egy napon műtöttek minket. Apukája műtét estéjén bent aludt egy fotelban. A műtét éjszakáján hatalmas fájdalomra és hányingerre ébredtem. A srác Apukája egyből jött segíteni.  A Nővérke a vesetálat a srác Apukája a fejemet tartotta. Nagyon rendes család volt. Kicsit beszéltek angolul meg hát minden másra ott van a google translate :).Facebookon felvettük egymást.
A Srác után egy bácsi jött mellém. Tápén lakik. Ács a szakmája évekkel ezelött leesett a tetőről. Neki is most kilazult és cserére szorult a protézise. Nagyon  jót beszélgettünk. Műtétje után a családja ott ült  az ágya mellett, az unokái is felhívták telefonon. Nagyon megható volt megkönnyeztem. Állapota miatt átrakták egy nővérpulthoz közeli kórterembe. Jött egy másik bácsi. vele is jókat beszélgettünk.
Bent a Klinikán a Nővérek az Orvosok mindent megtettek, hogy gyógyuljak. Próbáltam minnèl kevesebb fájdalomcsillapítót beszedni. Őszíntén nagy fájdalmaim vannak ma is. Próbáltam nem gondolni a múltra , próbáltam nem gondolni arra, hogy fel kellett mondjam az albérletem amit úgy szerettem. Arra, hogy jó ideig nem tudok dolgozni ami nem kevés anyagi kiesés lesz. Ahhoz, hogy erőt tudj szerezni egy ilyen rögös útra úgy gondolom tisztában kell lennünk azzal ami hátráltatja pozitív gondolatunkat. Engem ezek a gondolatok hátráltatnak. Soha nem tudtam kettő három napnál többet otthon feküdni ha beteg voltam. Most lassan három hete itthon vagy a klinikán fekszem.
Csütörtökön haza engedtek hely hiány miatt. A Gyógytornász nem örült neki, hogy haza jövök..
Szóval itthon vagyok Anyukám finom főztjét eszem. De a gondolatok nem nyugszanak a fejemben. Erős vagyok de nem minden percben. Vannak olyan pillanataim, perceim amikor magam alatt vagyok. Voltak pillanatok amikor sírtam. Tamás Barátom tegnap eljött értem kerekesszékbe beültet kocsiba átemel, kocsiból kiemel kerekesszékbe betesz és be a Tescoba. Ne tudjátok meg mennyire feltöltött. Embereket látni kimozdulni a négy fal közül. Találkoztam ismerősökkel. Kifele menet meglátogattam azt a Lányt aki fontos nekem aki minden nap felhív rámír épp melózott nem lepődött meg tudta milyen vagyok. Tudta, hogy nem tudok a seggemen ülni.
Haza érve lelasult megint az idő. Megkönnyeztem Tamás tettèt, neki ez apró dolog volt de nekem sokat jelentett.
Bent a cégnél megcsinálták a járókeretet meg kellett emelni. A wcre a fürdőbe  azzal megyek , hosszú távon nem tudnék menni így marad a kerekesszék.
Itthon tornázok amenyire csak tudok nehéz feladat!!
Tudod próbálok erős lenni de ez nem mindig megy. Próbálok a múltra nem gondolni, hogy mit veszítettem de ez is nehéz. Próbálok a MOST- ra koncentrálni de nehéz.
Úgy érzem most értem ennek az útnak az első nagyobb akadályához ami elém gördült vagy inkább zuhant.
Vannak hullám völgyek, de sok erőt adnak a megkeresések. Olvasok elterelem a gondolataimat.
Nem adom fel csinálom a gyakorlatokat ahogy tudom. Akik láttak a múlt héten azok azt mondták most jobban nézek ki.
Olvasom a Békés Harcos útját hasonló mint az én sztorim.
Bea Harcosnak hív ami jól esik.
Szilvike sokat az eszemben van ahogy küzdött a rákkal érzem erejét. Fentről néz és nevetve ösztönöz.
Egy dolgot nyertem megtudtam ki az igaz Barát akire számíthatok...