2013. július 20., szombat

A bejegyzés amit soha nem akartam megírni

Nagyon rég jelentkeztem. Sajnos most nagyon rossz történés miatt írok. Szilvi 2013.07.12.-én örökre elaludt s Angyal lett. Nagyon sok minden történt mióta nem jelentkeztem. Sikertelen sebészeti műtét. A műtét után azt mondta, hogy pár napra haza költözik. Ahogy haza engedték a sebészetről elment az onkológiára ahol szintén közölték vele, hogy nincs mit tenni. Így úgy döntött otthon marad a szüleinél. Én oda nem költőzhettem vissza. Amikor csak tudtam kijártam hozzá, de nem tudtam minden nap menni a munka s egyéb itt leírni nem kívánt ok miatt. Május 11.-én mikor pont 4 éve voltunk együtt Szilvi szakított velem. Sírógörcsöt kaptam összetörtem. Pár napra rá elhozták hozzám Szilvit sajnos akkor már rossz állapotba volt testvére hozta és vitte fel-és le ölben a lépcsőn. A szülei is jöttek s elvitték a cuccait. Összetörtem darabokra hulltam. Nem szakadt meg a kapcsolat beszéltünk telon, kimentem hozzá. Mindennél jobban vissza akartam kapni a szerelmét. Kint voltam nála ott feküdt örült nekem és bármenyire is akartam nem csókolhattam meg többet... Nagyon szerettem szeretem a mai napig, és szeretni is fogom. Az állapota napról napra romlott ezután. Nem tudott kikelni az ágyból. A hasán a becsövezés helye nem nőtt össze,begyulladt a folyadék is a hasában. Szegény könnyezve mondta,hogy nagyon büdi lett a folyadék a hasában. Stoma zsákot raktak rá,hogy abba folyon. Sürgősségi osztály majd krónikus belgyógyászat. Bementem hozzá minden nap nagyon- nagyon keveset bírt enni, de mondta enne egy kis dinnyét bementem hozzá vittem neki dinnyét örült nekem. Ott volt az anyukája, aki egyből elment mikor odaértem. De előtte Odaadtam az anyukájának az új telefonszámom, ha bármi van, hívjon. Onnantól kezdve fogtam a kezét fogtuk egymás kezét Szilvivel néztük egymást. Másik nap hamburgert kért. Örültem neki, hu, tud enni, van étvágya. Felét meg is ette. Másnap KFC ből vittem neki egy menüt, azt is megette. Örültem, mert akárhányszor hívtam vagy kint voltam nála esetek többségében azt mondta nem tud enni. Mikor albiban laktunk együtt akkor is volt ilyen, hogy nem tudott enni, de mindig erőltettem. Pár napot volt bent a krónikuson, hétvégén haza engedték.2013.07.11. én csütörtök este beszéltünk telefonon. Ez volt az utolsó beszélgetésünk huu ezt tudtam volna. Mondtam neki, hogy másnap pénteken jönnek Tamásék vacsorára, mert Juli. 8. én volt a születésnapom s eddig húztam el, de szombaton kimegyek hozzá. Hogy addig gondolkozzon, mit vigyek neki, mit szeretne enni,inni, mert mindig evett, még ha csak 1-2 falatot is, amit vittem neki. Pénteken bementem dolgozni, munka után bolt majd irány haza főzni, megjöttek Tamásék vacsora. Ami jól sikerült, nem szoktam inni, de most ittam egy kevés házi pálinkát. Egyszer csak jött a telefonra facebook üzenet, majd még egy. Megnéztem. Szilvi testvérének a felesége írt. Hívtalak írtam sas-t (régi számomra) Szilvike Angyal lett fentről néz le ránk........... Mint Anikótól megtudtam reggel bekerült délután 4 -, fél 5 körül ment el. Péntek reggelre nagyon rosszul lett anyukája hívtak a mentőt s bevitték. Nem szóltak nekem mikor bekerült reggel, nem szóltak, hogy bemenjek elbúcsúzni. A házi pálinka gyorsan elfogyott … Nem tudtam otthon maradni menni csak valamerre menni… Pár nap múlva egyik Egészségügyi ismerősöm, aki bele tud nézni a gépbe megnézte mi történt. Reggel beértek vele a mentősök 8 óra körül. Gyomorszondát kapott. Később már nem tudtak vele kommunikálni majd morfin pumpára rakták s délután 16 30 kor leállt a szíve, és Én nem lehettem ott, hogy fogjam a kezét, hogy megcsókoljam utoljára. Pedig megígérte, hogy szól, mikor bekerült a krónikus belgyógyászatra akkor is hívott. Azt is megígérte, hogy szól a szüleinek, utána mondta is hogy szólt az Anyukájának, hogy szóljon nekem, ha van valami baj. Azért is adtam oda az új telefonszámomat az anyukájának,hogy szóljanak nekem, ha bármi van 2013.07.26. én délután 4 kor lesz a megemlékezés..... Péntek óta megszűnt számomra a világ csak úgy ténfergek benne

12 megjegyzés:

Ragini írta...

Végtelenül sajnálom, ami történt! Hetek óta vártam a bejegyzésed, hogy mi lehet Veletek... de erre nem gondoltam. Fogadd együttérzésem, részvétem.

undercover írta...

Kedves Attila, mély részvétem. Biztos vagyok benne, hogy Szilvi azért küldött el, mert nagyon szeretett és nem akarta, hogy lásd a legrosszabb állapotában, azt akrata, hogy arra emlékezz, ami szép és jó volt.
Remélem, azért még hallok rólad. Kívánok neked sok erőt, egészséget, megnyugvást és azt, hogy megtaláljon a boldogság is.

Attila Dobó írta...

köszönöm szépen ..

Névtelen írta...

Fogadd oszinte reszvetem! Eszter


Névtelen írta...

Őszinte részvétem. Sajnálom, hogy így alakult, nagyon drukkoltam nektek. :-( Kívánom, hogy idővel begyógyuljanak a sebek, elmúljon a fájdalom és boldog légy. Üdv: Kati

Névtelen írta...

Őszinte részvétem. Sajnálom, hogy így alakult, nagyon drukkoltam nektek. :-( Kívánom, hogy idővel begyógyuljanak a sebek, elmúljon a fájdalom és boldog légy. Üdv: Kati

Tinkmara írta...

Kedves Attila,
Rengetegszer kattintottam ide Hozzátok. Reménykedtem. Bizakodtam. Teljes szívből sajnálom, hogy Szilvike nem nyerte meg a csatát. Biztos vagyok benne, hogy szeretetből próbált távol tartani az utolsó időben. Kívánom, hogy az emléke szelíddé váljon és segítsen a továbblépésben. A legjobbakat kívánom Neked. Szilvikét sosem feledjük. Ismeretlenül is csodáltam erejét, tartását. Kérlek, jelentkezz még, írj, jó lenne hallani felőled.
Szeretettel,
Kata, a Tengerentúlról

L Diluent írta...

Jajj, istenem! Még mindíg nm térek magamhoz! Nagyon sajnálom!

Wise Lady írta...

Nagyon szíven ütött, őszinte részvétem. Példás szerelem a tiétek, emberfeletti dolgokat csináltatok végig együtt, de emellett sok-sok örömben is volt részetek.

Névtelen írta...

Fogadd őszinte részvétemet.Nagyon sajnálom, hogy nem sikerült megvívni ezt a csatát nagyon tisztellek mindazért amit végigcsináltál, sok embernek mutattatok példát emberségből,egymás iránti tiszteletből és megbecsülésből,ami sajnos ma ritkaság.Nyugodj békében Szilvike! Neked pedig sok erőt kívánok! Marcsi

Attila Dobó írta...

Sziasztok köszönöm szépen a hozzászólásaitokat,nagyon jól esnek.Nagyon nehéz , de Szilvike biztos örül neki ha látja, hogy milyen sokan így ismeretlenül is milyen sokan szerették...

Ragini írta...

Kedves Attila,

Olyan jó lenne tudni Rólad, hogy hogyan telnek a napok, hogyan teltek az elmúlt hónapok és a MOST-ról!

Üdvözlettel,
Regina