2011. szeptember 4., vasárnap

Lelki állapot


Szilvike lelki állapota nagyon rossz.A sok fulladás miatt nagyon sokat sír. Próbálunk minél kevesebb időt a szobánkban tölteni!!!A szobában lenni nem túl jó sőt mondhatni,hogy ...Szilvikém egész nap ebben a szobában van,nem lát senkit és semmit.A kilátás ...Úgy érzi mintha egy börtönben ülne.Szegénykém mentálisan nagyon rossz állapotban van .Feküdni nem tud,ülni is nehezen.Nagyon keveset tudunk aludni is napi 3-4 órát.Én hajnalban elmegyek dolgozni,Ő itthon marad egyedül. Amíg anyukája haza nem ér egyedül van.Mikor Én haza érek akkor Én szoktam elmenni vele sétálni a környéken.Most már könnyebb, hogy van elektromos kerekesszékünk,de Szilvi egyedül nem tudja kivinni az utcára egyrészt a kutyák miatt,másrészt csak a nagy kapun fér ki.S odáig tolnia kellene ami nem megy neki!
Sajnos csak kerekesszékkel tudunk közlekedni.Szilvike már a wc-re is nagyon nehezen tud kimenni pedig kb 3 méterre van a szobánktól.Pedig nagyon jó lenne,ha tudna emberek közé menni napközben,mert ez nagyon rossz hatással van a gyógyulására,ha így le van gyengülve mentálisan.Eddig soha nem sírt nevetve csinálta amit kellett.Most minden nap sír,s egyre többször naponta.Pénteken Ancsa(sógornője)eljött érte elvitte babázni.Szilvike aznap mikor haza értem nagyon boldog volt.Szombaton kint voltunk a halászlé fesztiválon,Szilvike jóízűen evett.Onnan elmentünk anyumhoz,ott is jól érezte magát.
Ma Tamással (barátommal,és másodsorban főnökömmel) találkoztunk ,s megebédeltünk egy étteremben.Nem volt erőm főzni ma semmit.Amiből megebédeltük annyiból nem is tudtuk volna kihozni ha Én főztem volna meg.Meg hát sehova nem járunk ezt megérdemeltük.
Velünk volt Kristófka is tündér kisfiú.2.5 éves tündérborsó.Szilvi imádja a gyerekeket nagyon jól érezte magát.
Busszal mentünk be alacsony padlóssal.A sofőrök nagyon aranyosak voltak Kiszálltak a fülkéből ,jöttek leengedték a rámpát.
A városban való közlekedés katasztrófa kerekesszékkel de akkor sem itthon ültünk.
Szilvikém most is elsírta magát mikor haza értünk s ki kellett mennie a wc-re,s nagyon befulladt. Ilyenkor Én is nehezen tudom vissza tartani könnyeimet.
Nagyon várja a csütörtököt,hogy megtudja,hogy mit lehet tenni azzal ami a tüdejénél van.
Nagyon fél attól,hogy műteni kell azt is ,de a legjobban attól fél,hogy megfullad ettől a sok víztől,s attól a kocsonya szerű anyagtól ami a tüdejénél van.Én is nagyon félek,minden kis rezdülésére felriadok esténként,nem merem itthon hagyni egyedül.
Anyum is beteg oda is kell mennem,ott is kellett volna aludnom pár napja,de nem tudom Szilvit itt hagyni estére.Nem lehet egyedül, múlthét pénteken is rosszul lett,s mikor haza értem hívtuk ki a mentőket.Nagyon rossz látni ahogy gyengül Ez a tehetetlenség kikészít engem is...............


Rakok fel kis múlt idéző képeket tavalyról



Indirával Gabi barátnőnk kislánya.







6 megjegyzés:

undercover írta...

Attila drága, hát nincs a környéken érző szívű nyugdíjas vagy kismama, aki be tudna nézni akár napjában többször is Szilvikéhez? De sajnálom, hogy ennyire messze vagyok tőletek.
Helga

Attila Dobó írta...

Amikor tud a barátnője kijön,de Ő sem ér rá mindig.Sajnos nincs más.

Attila Dobó írta...

nagyon jól esik ez a sok szeretet amit kapunk tőletek :D

undercover írta...

Sokat gondolok rátok szeretettel és kívánom, hogy ez segítsen. Térben messze vagyunk és sajnos, nem is járunk arra felétek szinte soha, sajnos.

Névtelen írta...

Kedves Attila!

Nem olyan régóta olvasom a blogod és nagyon-nagyon sajnálom amin keresztül kell mennetek. Bár iszonyú messze lakom tőletek, folyton azon gondolkodom hogyan segíthetnék nektek...
Két ötletem is lenne, de ha nem probléma inkább emailben írnám le ha kaphatok egy mail címet(semmi rosszra ne gondolj, nem akarok eladni nektek semmit).
Nagyon sok erőt és kitartást kívánok nektek!!!!

Hajni

Attila Dobó írta...

szia Hajni!
manitu.007@citromail.hu
vagy manitu.007@gmail.com
de facebookon is megtalálsz minket
dob attila néven