Törölt bejegyzéseim

Ahogy írtam töröltem az összes bejegyzésemet.Azért írtam a blogomat,hogy ezzel kiírjam magamból, mindazt ami velünk történt, mindazt amit éreztem-éreztünk Szilvivel e betegséggel kapcsolatban.Nem abból a célból írtam le,hogy másra rakjuk rá azt a terhet amit nekünk kell most ebben a nehéz időszakban cipelnünk.A legtöbb hozzászólás akkor érkezett amikor segítséget kértünk.S ezt a segítségkérést hosszas vívódás után írtam le.A barátaink közvetlen ismerőseink a segítségünkre is siettek,(nagyon szépen köszönöm nekik!!!!!) de sajnos sok támadás is ért miket ez miatt.Ezek a támadások vezettek oda, hogy kitöröltem az összes bejegyzésemet.Voltak akik megkerestek, hogy sajnálják azt,hogy befejezem a blogom írását.Sok erőt adott nekik, hogy őszintén leírtuk küzdelmünket a Rákkal.De a sok negatív kritika most nem erősít minket mentálisan pedig most erőre , pozitív gondolatokra van szükségünk.
Tinédzser kori első szerelmem is hasonló cipőben jár.Nekik első gyermekük született oxigén hiányos állapotban.Ők is segítséget kértek Ádám nevű gyermekük gyógyítása érdekében.Őssejtkezelésre gyűjtöttek.Egy szegedi napilap sietett a segítségükre,utána több cég , motoros csapatok is.Sikerült is nekik kijutni kétszer ezekből a segítségekből Német országba,de náluk is erőteljesen beárnyékolta a sok negatív kritika.
Miért van az, hogy egyes emberek ilyenkor egyből megtalálják a segítségre szorulókat?Miért van az, hogy ahelyett,hogy segítenék s itt nem feltétlen anyagi segítségre gondolok elég egy jó szó, egy bátorító mondat a hozzászólásokhoz,ahelyett inkább jönnek a negatív személyeskedő hozzászólások?
Ha nem ért egyet azzal amit olvas akkor inkább ne szóljon, ne írjon semmit!Mi is jobban örültünk volna ha nem ilyen dolgokról nem a betegséggel járó problémákról kell írjunk.Sajnos a betegség, és a háború a legnagyobb üzlet ezen a bolygón.A gyógyszerek, vizsgálatok nem olcsók.A társadalom biztosító nem mindent fizet.Ezek a rákgyógyszerek havi költsége az Én rokkant nyugdíjam összege,vagy épp egy átlag szegedi dolgozó fizetésének fele vagy épp több mint fele.Lehet azok a hozzászólok akik azt írták , hogy :Miért hagyta rá Szilvi a gyógyszerek szedését? Ők kibírnák úgy fizetni ezeket a gyógyszereket,hogy mellette számlákat fizetnek, esznek , isznak ,öltözködnek.....Ő sajnos ezt nem tudta.Tavaly májusban ismerkedtünk meg az első naptól kezdve közösen voltunk jóban-rosszban. Rendszeresen jártunk az orvoshoz azt tettük amit az orvosa mondott.Csak épp az orvosa nem figyelt oda megfelelően.Mindig azt mondta minden rendben Szilvia!Nem mi voltunk a felelőtlenek hanem az orvosa.S ha egy egész más szakterület orvosa nem nézz bele a központi számítógépes hálózatba és nem veszi észre, hogy nem jók a tumormarker eredmények lehet,hogy Szilvi már nem is él!Ezek tükrében remélem megértitek azt ,hogy hogyan jutottunk idáig,és hogyan jutottam odáig,hogy befejezem a blogom írását.Szilvike a héten megkapta a második kemó kezelést amit most sokkal rosszabbul visel így inkább most vele foglalkozom......